Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!

Hello-Bello. :)





Egy kis verseny volt hétvégén. Aztán hazafelé meglátogattuk a jó öreg McDonaldsot... Amúgy elsők lettünk csoportosban és összetettben is. :)
Bocsi megint csak, hogy "sok idő óta" most jelentkezem először, csak eltiltásban szenvedtem. meg nem értem rá.^^ de most itt vagyok, szóval írok is valamit ami összefoglalja ezt a pár hetet?




Először is. Mikor írtam utoljára? Te jóó ég. Na midnegy az utolsó dolog amire emlékszem az mostanság a Project-hét volt. Óóó... Nem volt tanítás, mégis együtt volt az osztály és az egész iskola. Délig voltunk csak bent és jól elszórakoztunk. Röviden ennyi. Prezentációkat kellett csinálnunk, meg zászlót meg ilyeneket... A hét végefelé már alig dolgoztunk inkább csak punnyadtunk az osztályban meg hülyültünk. Meg szalagavató is volt. Előtte Dórinak két és fél órán keresztül csináltam a haját. És szétjött. Midnegy. A jegyét nálam hagyta szerencsésen, így nem maradhatott el ez sem a végéről. Másnap én meg versenyre mentem. Dabasra. Jajj, annyira jó volt. A hangulat, a verseny, a buszon éneklés, a táncok, az izgulás, az eredmény hirdetés...
Aztán most meg újra tanulunk nagyban. Tegnap megkaptam ezt a veszettség elleni védőoltást.xD (H1N1 :P) Nem volt nagy izéé... -.- Ma meg olyan elég átlagos napom volt. Várom a holnapi edzést. Riportot kell adnunk a tévének a versenyről. Ch...
Bár azért egész jól elröhögcséltünk Lauval is...
" Nem avgyok már depressziós, mert boldogság költözött a szívembe"
".. alapjában véve nagyon jó lelkű lányka..."
igen, Laura röhöghetsz is. xD

Mostmeg csak úgy elvagyogatok. Mindjárt kitalálom mit kezdjek magammal, de szerintem facebook-ozni fogok. :PP 


na pussz... :)

;chat?