Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!

halóóó! (:

este nyolc óra van. most mostam hajat, tiszta göndör vagyok, de igy maradok holnapra :) holnap. > 10re megyek suliba, és egykor már jövök haza. három órám lesz... *ujjong.
de most olyan álmos vagyok, meg fázik a lábam, keresnem kellene egy zoknit, de olyan messze van, meg át kellene néznem a kémiát, meg az angolt, és ennem kellene valamit, meg megcsinálni a teát, megágyazni, és segíteni bucinak... hisztizek...
úgyhogy megvolt a helyzet jelentésem ;) majd holnap jelentkezem, ha midnenigaz. :) lehet, hogy még reggel, bár nem tudom. :)
na szép álmokat.
puszim <3

;chat?