írni való kedvem van.
newm csak blogba vagy ilyesmi. hanem most már tényleg írni. van egy pár dal szövegem már, és tegnap olvastam egy csomó régi novellámat és annyira ihletet kaptam.
persze mire elkezdem úgyis elkezdek hisztizni, hogy nem jó és kb. negyven oldal után abbahagyom és kitörlöm. komolyan, ha mindig elmenteném az ilyen félkész írásaimat, már lenne párszáz oldalam az biztos. bár feleslegesen.
annyi mindenről tudnék írni. nem az én műfajom a varázslós scifi meg természetfeletti világ. erről akarok írni. az én világomról. nem rólam természetesen, hanem simán természetesen úgy, hogy mindenki közel érezze magához azt amit írok. csak... sosem sikerül.
ha visszaolvasom már semmisem ugyanaz, tökre nincs önbizalmam. inkább mindig kitörlöm. inkább, mint hogy azt nézzem, hogy el sem olvassák, mert annyira jelentéktelen. bár abból is lehetne hasznom. mint a zene és szövegben. láttad már? muszáj megnézni. nem olyan atom jó film, hogy most rögtön kattanj rá, nyugi, csak egyszerűen... kellemes? jaj neem ez olyan bénán hangzik. látod? nem tudom leírni. nem tudok írni. elegem van. inkább kattanj rá és nézd meg! ennyit rólam tessék!
*** 10 perccel később ***
nem is írom le miről szól, inkább azt, hogy... nekem miért jelentett sokat. persze azért én eléggé olyan ember vagyok, akire minden hatalmas hatással van, tényleg. ötször annyira boldog vagyok egy jelentéktelen filmtől mint a legtöbb normális ember. ötször annyira ijedek meg a horror filmektől, és ötször annyira jobban érdekelnek az olyan filmek, amiket senki nem néz meg, mert nem híres. azt hiszem emberileg is ilyen vagyok. valahogy akkor kezd el érdekelni a másik személyisége, hogyha mások elhagyják. sokkal nagyobb lelkesedéssel megyek oda valakihez aki egyedül van és senki nem beszél vele, mint aki társaságban van és a leg nagyobb szájú. talán mert én is ilyen vagyok? nem.. azért nem vagyok az az ember aki egyedül eszik az ebédlőben aztán felmegy a tanterembe és még átnézi a töri leckét. mert egyszerűen nem tudnám elviselni. talán azért szeretek beszélni ezekkel az emberekkel mert becsülöm őket. ja, nem azért mert megsajnáltam őket, tapasztalatból tudom és mindenki tudhatja, hogy az emberek nem igazán szeretik, ha sajnálják őket, vagyis egy kicsit, na. de azt nem szeretik, ha csak ezért beszélnek velük. senki nem szereti. megalázó. éppen ezért is van az, hogy becsülöm őket talán. azt hiszem legbelül sosem tettem különbséget az osztály nagyjai és kisebbjei között. csak szóban. a baráti körben. és utálom, hogy ezt kell csinálni ahhoz, hogy valakivel jóban legyek.. a "nagyok közül"... ezért vannak olyan barátnőim is, akikre ez miatt felnézek. a szilveszteri bulin, ahol voltam, volt egy srác akit én ismertem, de mivel nem beszéltem még vele, mert mindenki azt beszéli róla, milyen looser, ezért csak elnéztem mellette. és... utáltam magam, mert a következő pillanatban szem rebbenés nélkül hívták be a barátnőim táncolni közénk. és én ezt annyira tudom becsülni. nem érdekelt senkit, hogy ki ő mit beszélnek róla... csak egyszerűen... behívták táncolni. mert egyedül volt. és látod? csak mert azt hittem a barátnőimmel vagyok, nem kell másokkal foglalkozni. szégyelltem magam. nagyon is. és bár tudtuk mindannyian hogy szegény srác tényleg nem valami "nagy arc", mégis vissza hallottuk, hogy ha mi nem táncolunk vele, akkor élete talán legrosszabb szilvesztere lett volna egyedül ücsörögve és eszegetve. fel csillant a szemem. nem kell megváltónak lenni ahhoz, hogy mindenkivel beszélhessek, nem kell nyálas szövegeket prédikálni a "szeretetről" és az együtt élésről. egyszerűen csak kedvesnek kell lenni egy kicsit. és nem szabad különbséget tenni azok között akik állandóan csak beszélnek és mindenki ismeri őket. és látoid, a legtöbbjüket nem is bírják és mégis velük barátkoznak mert "menő". és honnan tudod, hogy aki a teremben ül és tanul, az attól még nem ugyananyira, vagy esetleg százszor jobb fej annál aki ott adja a nagyot?. igen, vannak akik nehezebben nyílnak meg de azért nem kell elítélni őket. jajj istenem, itt tartok hegyi beszédet a jóságról amikor vannak esetek amikor én is ugyanilyen vagyok. de tudod mennyire szeretnék nem ilyen lenni?. az évek során hozzá szoktam hogy kibeszéljük az embereket mert az a menőő. hű. szerintem a leg... nem is találok rá megfelelő szót milyenebb dolog. gusztustalan? rideg? szívtelen?. az a gond, hogy ezek nagyon erős szavak ahhoz, hogyitt csak úgy le toljak ezekkel is valakit. ezértnem is találok rá szót. mindenki eldönti mit használ erre. és most gondolj csak bele. te nem teszed ezt?. nem beszélsz ki valakit? valakiket?. úristen hogy néz ki. milyen az a szoknya már. hogy mer így eljönni suliba. ha nem sminkelné magát még csúnyább lenne. ránézek és elhánym magam. ja igen tényleg ők is röhögnek rajta mi is röhögjük már ki.
mindeniki kibeszél valakit.
persze. mint mndtam nem kell egyből megváltozni és szentnek lenni, olyannyira hogy most minden elesettnek részvétet kívánj. egyszerűen csak nem kell ítélkezni mások felett, csak mert nem ismered. tudom, hogy mindig az első benyomás számít, de könyörgöm. csak egy nagyon kicsit. próbáljunk meg elnézni mellette, vagy nem foglalkozni vele. ha nem ismered, nem is kell hogy megismerd, csak ugyanezeket mondhatja valaki rólad is nem?. hát akkor meg? hol itt a különbség?XD
bár most hiába írom ezeket felkelün reggel elmegyünk az iskolába, és bármit teszel körül vesz minket ez az egész. igaz? és ha elkezded akkor már igen nehéz kikavarodni belőle. mindegy.
csak néha.. nem elég a szándék...
hát.... ez egy kicsit lelkizősre sikerült, de remélem volt aki nem ikszelte ki az egészet röhögve. :)
bár ha majd visszaolvasom lehet, hogy én is ezt csinálom. :)
remélem volt aki értette a lényeget, és, hogy mit szerettem volna ezzel mondani.
basszus remélem nem sikerült túl komolyra. :) pff... inkább elmentem mielőtt visszaolvasom, különben ez is az általam írt kitörölt szövegek klubbját erősítené ;).
amúgy jó napom volt. majdnem délben keltem és megnéztm egy írtó jó filmet. inkább nem mondok róla semmit, mert az is elég csöpögősre sikerülne, szóval... ("édes kis malackám"~ Penelopé| * a története elég fura, de összességében az egyik kedvenc filmemmé vált, annyira jó. :))
na... hello!