Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!

WE-WALK;
   nem úsztunk, ezért csak öt óránk volt... elmentünk fagyizni. (tartozok laura). 
aztán meg sétáltunk a lovas szoborig meg azon túl és találkoztam Ágotával, szerencsére. 
Ja igen, nem mondtam még mert ma reggel derült, ki hogy mehetek edzőtáborba... 
apu megengedte. (L) szóval jún. 16-21-ig nem nagyon leszek elérhető... már akinek;.
kicsit alakítgattam ezt a blognak nevezettet, remélem tetszik, majd még szerkeszt-
getem, csaak... most éppen kifogytam az ötletekből, meg hát a blogspot drága,
nem nagyon van tele lehetőségekkel, szóval ennek kell örülni! mindegy, nem ez 
a léényeg most, csak szólok, hogy élek ma is, és végre vége a napnak. 
angolból kerek négyesre állok, és a szódolgozatom meg egy szép 5alá lett.

   ha még eszembe jut valami, este írok úgyis.
megyek facebookolni;)
este gyertek,
2010.05.11. 17:25. betti küldte.

;chat?