Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!

DKMT;
nem volt rossz. :D ;). jó, hogy nem hagytam ki. ;) Dórival hamarabb elmentünk aa tornász versenyre 3 körül. voltunk cukrászdában, meg néztük is a versenyt, aztán fellépteeemm. *-* megugrottam azt a retkes szupléét :D, de nem volt olyan jóó... :/
aztán a végén meg fél8ra átsétáltunk a bankett-re.:D
majd egyszer mesélek, most megyek vacsorázni, pusziii most midnenkineeek (L):D
de külön vikinek ;) imádni fogom a hajad nyugodjál meg!:D(L)

;chat?