Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!

szünet mamáéknál.
nem akarom. én itthon akarok maradni.


"... és majd zuhog az eső én meg dúdolom a végtelent..."

és remélem is, hogy zuhogni fog. ha sosem akkor zuhog mikor várom,
legalább most. a három órás út alatt, úgyis a kocsi ablak mögül fogom
bámulni az egyre csak távolodó várost, akkor legalább szemerkéljen
leona lewis run-ja alatt. nem?
sok minden változik.
régen a három órás útat kivágtam volna a mamáékhoz utazásból.
ma meg azt hosszabbítanám meg.
csak egy hét. annyi sem. "majd dúdolom a végtelent" és majd írok.




..hogy az legyél ami lenni akarsz! 
Nincsen korlátozva az idő,bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz vagy maradhatsz a
régi.. nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid, remélem, 
te tele leszel jóval.. remélem, látsz majd olyanokat amin ledöbbensz..remélem érzel olyat,
amit addig még sosem éreztél..remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. 
Remélem, olyan életed lesz amire majd büszke lehetsz! 
De ha mégsem, remélem lesz erőd...hogy újra elkezd.


all my loves,
Bettina.

;chat?