Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..!

Van mit mesélnem...


először is. a szünet első része elég jól eltelt. mamáéknál. nem volt vészes. aztán elmentünk szombathelyre docsiékhoz. az volt a legjobb része talán. nagyon sokat ebszélgettünk, olyan ritkán találkozunk, minden perc számiit ilyenkor. ez a három ott töltött nap gyorsan elment. aztán elbúcsúztunk, talán húsvétig. aztán vissza mentünk mamáékhoz, már csak egy éjszakára. a haza felé utat jóformán végig aludtam. és most zuhogott az eső. (??) ki érti ezt.mindegy. mikor hazaérkeztünk megnéztem a fel-t zsófiékkal. az a mese.... haaahh. úúgy tetszik. az eleje is annyira szép... be is rakok egy képet...
______________________________________________________

AKI NEM AKAR TUDNI RÓLA SEMMIT AZ GÖRGESSEN LE A MAI KECSKEMÉTI UTAZÁSOMIG!
MELLESLEG AZÉRT NÉZD MEG MOZIBAN. NEM SZABAD KIHAGYNI. ;DD ennyit még tudhatsz xD

____________________________________________________________________________________________


A mese elején egy kisfiú, Carl és egy kislány , Ellie összebarátkoznak, igazából csak pár perc telik el a filmből. Aztán egy nagyon szép zene alatt egész életüket lepergetik. Összeházasodnak, nászútra mennek, kifestik a házukat, együtt csinálnak mindent, és nagyon boldogok. Megöregszenek, és Ellie meghal. Carl egyedül marad. Lényegében a mese innen kezdődik. De eddig gyönyörű szép volt...Aztán az öreg hapsi nagyon magába fordul felesége halála miatt.A város felakarja vásárolni házukat, amit a konok öregember nem enged. egy kisfiú betoppan hozzá, valami cserkész izé, nem is fontos, az a lényeg h eléggé idegesiiti az öreget, és elküldi. visszajön. hát ez itt vicces rész. aztán az öregúr megtalálja azt a füzetet amit még kiskorukban adott neki Ellie, amibe a kalandjait gyűjtötte. Egy be nem fejezett kaland volt egy vizeséshez jutni. Te jó ég nem is tudom mi a neve... chh... mindjárt rákeresek....
na itt egy rövidebb rész összefoglaló  a port.hu- ról:
"A Disney-Pixar legújabb alkotása a 78 éves légballon kereskedő, Carl Fredricksen élete legnagyobb kalandjáról szól, aki a világ felfedezéséről álmodozik. Úgy dönt, valóra váltja néhai szeretett felesége álmát és elutazik Dél-Amerikába a legnagyobb vízeséshez, ami a földön létezik: a Paradise Falls-hoz. Egész életében vágyott egy óriási kalandra, így ezer meg ezer
luftballont köt a házára és elrepül messze, a világ egyik leggyönyörűbb és legtitokzatosabb vidékére, a Tepuis táblahegyekhez."

Na igen szóval lufikat köt a házára és elrepül, véletlenül a kisfiuu is vele tart, igy ketten keresik fel azt a helyet... közben sok bonyodalom éri őket. beszélő kutyákkal találkoznak... stb...stb. végül happy end.



PORT.HU INDEX.... KRITIKA:


Irtó nehéz újra gyerekké válni, ha az embernek ki kell állnia egy 100 méteres sort a büfénél, aztán 3 kabáttal, 2 kötött sapkával, 2 nagy és 1 kis adag sajtszószos Nachos chipssel, 3 jeges teával, 2 plüssállattal, 2 kisdeddel és 3 speciális szemüveggel felszerelkezve kell utat törnie a helyéig. A Fel! közben mégis sikerült. Ez nem egyszerűen a legjobb animációs film, amit a tesztgyerekek, Miriam (6) és Borisz (7) születése óta láttam, hanem teljesen normális (=gyerektelen) felnőttek számára is maradéktalanul élvezhető mozi a javából.

Már első egész estés filmjük, a Toy Story óta világos, hogy a kézügyességet, a karakterteremtő képességet és az ötleteket nézve a Pixar csapata az animációs film valaha volt legerősebb műhelye, messze lehagyva a Disney harmincas évekbeli teljesítményét bambistul és hófehérkéstül. Tíz film - Toy Story, Egy bogár élete, Toy Story 2, Szörny Rt., Nemo, Hihetetlen család, Verdák, Lecsó, Wall-E, Fel! -, és egyikkel sem hibáztak nagyot, sőt kicsit is alig, a színvonal a nagyon jó és a zseniális között ingadozik.

A főhősünk ezúttal nem aranyos állat, érzelmes gép vagy vicces fantázialény, hanem egy öregember, méghozzá mogorva, keserű, nem beszélve arról, hogy szó szerint és képletesen is kockafejű. Nemhogy manapság nem szokás csúnya, gyűlölködő öregembereket gyerekhőssé tenni, de soha nem is volt az, pedig, mint tudjuk, régen minden jobb volt.

Carl Fredricksen kezdetben nem öregapó, hanem a bátor felfedezőkért rajongó kisfiú, aki a mozihíradóban tátott szájjal nézi Charles Muntzot, a rettenthetetlen kutatót és léghajópilótát. Ezután jön az a rész, amikor először könnyeztem, ami izgalmas volt, mert vigyázni kellett, hogy a gyerekek ne vegyék észre, és a sajtszószos csipsz se essen bele az ölembe. Egy kábé négyperces, szöveg nélküli blokkban - túlzás nélkül, az események után jó néhány nappal is biztos vagyok benne, hogy ez az animáció történetének valaha volt legjobb négy perce - lepereg előttünk Carl élete, szerelemmel, házassággal, gyerektelenséggel, be nem teljesült álmokkal, betegséggel, a felesége halálával, csodálatos, torokszorító, de egy másodpercig sem negédes modorban elbeszélve.

Az álmait sirató öregúr egyáltalán nem békés magányát egy lelkes, és még annál is dagadtabb cserkészfiú, Russell zavarja meg, pont akkor, amikor Carl fityiszt mutat a világnak, és rengeteg léggömb segítségével az égbe röpteti a házát, hogy gyerekkori álmát megvalósítva elrepüljön Dél-Amerikába.

A film innentől sokkal akciódúsabbá válik, de szerencsére nem esik bele az eszetlen akciózás hibájába, mint például a Jégkorszak 3., amelyikben hiába viccesek szereplők, a sztori hiánya megöli az egészet. A történet itt csavaros, tele meglepetésekkel, sot értelme is van, és valahonnan eljut valahová, a szereplők jelleme meg többet fejlődik, mintha a Fővárosi Közgyűlés tagjai lennének. Főszereplőnk például utálja Russellt, de nála jobban csak az állatfőszereplőt, Kevint, az idióta madarat rühelli, hogy aztán... Na, nyilván nem fogom megmondani, hogy szétdurran-e a kockafeje az utálkozástól, vagy valami más történik vele.

Ha akarom, akkor a mostanában divatos, túlfeszítetten akciózós rajzfilmek paródiája a Fel! második része, amiben egy hetven pluszos nyugger harrisonfordoskodik, sőt egy adott ponton nagyszabású verekedésbe bonyolódik egy kilencven pluszos fickóval.

A figurák egytől egyig hibátlanok, úgy karakterileg, mint vizuálisan, a beszélő kutyáktól a debil madáron át az összes emberig, a gyerek nézők pedig egy magával ragadóan izgalmas történetből szűrhetik le, hogy az élet nem mindig vidám, de a megfelelő pillanatokban attól még lehet élvezni, még akkor is, ha az embert egy túlmozgásos óriásmadár és egy nagyfejű fiúcska idegesíti folyamatosan. 



***VÉGE***



MA PEDIG KECSKEMÉÉÉT...

Reggel kilenckor indultunk. Halas határában lerobbant a buszunk, szóvaaal. Jó volt.xD Később jött egy másik busz ami elvitt minket soltvadkertre, ahol felszállt Réka is. És tovább zötyögtünk Kecskemétig. Mikor VÉGRE megérkeztünk elgyalogoltunk a Malomig.
Huhh... rengeteg mindenhol voltunk. Ettünk. Hülyültünk. Lifteztünk. Képeket csináltunk. Ruhákat próbáltunk. Nevettünk. Röhögtünk...ééés. méég röhögtünk. ékszereztünk, mozgólépcsőztünk, fényképeztünk...aztán eljött a négyóra. hazabuszoztunk. vagyiis.. vadkertre. mert ott átkellett szállni egy másik busra, de volt egy óránk, cukrászdába menni.boltba menni. yippi-t inni...
aztán 17:57-kor indult a busz. mi meg hazáig hülyültünk, meg azon gondolkodtunk, hogy még csinálni kellene valamit, de mivel ma nincs éjszakai strand, igy oda nem mehettünk, és mivel éhesek sem voltunk, a pizzázás is elmaradt, szóval haza jöttünk. rám köszönt valami magas srác, aki kajak rám mosolygott, mintha már nem tom mióta ismerne... és tökre nézett rám. én meg nem ismertem fel... még most sem tudom ki volt az. na mindegy.
szóval hazaértem hét előtt, és most kabala pasit nézünk. holnap meg mehetek kelebiára temetőbe... mert ma kihagytam. végülis.. jogos. na mára ennyi, mivel mind ez irtó izgalmas volt... hoztam nektek egy dalt. amit aaaaa... JEANS CLUB-ban hallgattunk. xD Biztos midnenki ismeriiii..dobpergééééésss.....
SHONTELLE - T-SHIRT.
tütütsz...
na aki enm szereti, az hallgassa tovább a minijátszót. : DDD de a hangulatom az most shontelle-s. szóval
puszil-ölelget.
én.


(click>>>)  NA HALLGASS BELE... nem csak Shontelle van itt ;DD


jajjjaj találtam valamit:


9.b gólya báál. :D






;chat?